Környezetszennyező természetes összetevők kozmetikumokban

A szépségiparban a természetes és biokozmetikumok népszerűsége folyamatosan növekszik, különösen a fenntarthatóság iránti igény erősödésével. Az ISO 16128 szabvány, amely meghatározza a natúrkozmetikumok besorolásának kritériumait, fontos alapot ad az iparág számára, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ez önmagában nem elég. A biológiai lebonthatóság figyelmen kívül hagyása komoly fenntarthatósági hiányosságokat eredményezhet a szépségiparban. A környezetszennyező természetes összetevők szabályozása kell, hogy legyen a következő lépés.

A biológiai lebonthatóság jelentősége

Az ISO 16128 szabvány a természetes és organikus összetevők arányára helyezi a hangsúlyt, ám a biokozmetikumok esetében nemcsak az összetevők eredete, hanem azok hatása a környezetre is kulcsfontosságú. Ahogy a szakértő rámutatott, a szépségiparnak nem szabad figyelmen kívül hagynia a termékek biológiai lebonthatóságát. Az olyan összetevők, mint a biológiailag nem lebontható mikrogyöngyök, komoly környezeti károkat okozhatnak, különösen a vízi ökoszisztémákban. Az ilyen mikroműanyagok használata azonban még mindig jelen van számos termékben, annak ellenére, hogy már léteznek biológiailag lebontható alternatívák.

Nézzük a tényeket:

Mítosz: A természetes összetevők nem károsítják a környezetet

Kezdjük azzal a gondolattal, hogy a természetes összetevők jobbak a környezet számára, mint a szintetikusak, amikor használat után a környezetbe kerülnek.

„Korallbarát” cink napvédők Ez a mítosz gyakran megjelenik a napvédők kapcsán. Néhány helyen betiltják a „mesterséges” kémiai napvédőket, mivel úgy vélik, hogy azok károsítják a korallzátonyokat. De ez nem alapul megfelelő bizonyítékokon.

Ehelyett a „korallbarát” ásványi napvédők, elsősorban cink-oxid alapú termékeket népszerűsítik, azzal a feltételezéssel, hogy természetes, tehát nem károsítja a korallokat vagy más vízi élőlényeket. Ez azonban nem igaz.

Amikor a cink-oxid alapú napvédő lemosódik a bőrről, nem feltétlenül a természetes cink-oxid helyére kerül, és még ha oda is, a koncentrációja ott megnövekedhet. Mivel a káros hatás mértéke a mennyiségtől függ (a „dózis teszi a mérget”), a többlet cink-oxid problémát okozhat.

Valójában számos kutatás bizonyítja, hogy a cink-oxid mérgező a korallokra és más vízi organizmusokra.

Mítosz: A természetes összetevők előállítása környezetbarátabb, mint a szintetikusoké

Amikor az összetevők környezeti hatásáról beszélünk, általában arra összpontosítunk, hogy mi történik velük használat után. De a környezeti hatás szempontjából az összetevők beszerzése is jelentős tényező.

Sokan feltételezik, hogy a természetes összetevők előállítása környezetbarátabb, mint a szintetikusaké, de ez sem igaz. A termelés folyamata is jelentős hatással van a környezetre.

Mítosz: Az organikus termesztésű összetevők környezetbarátabbak, mint a hagyományosan termesztettek

A legtöbben úgy gondolják, hogy az „organikus” környezetbarátabb, mivel az organikus gazdálkodás célja éppen ez. Azonban, ha megnézzük az organikus tanúsításhoz szükséges szabályokat, láthatjuk, hogy ezek nem alapulnak tudományos bizonyítékokon, hanem főként a „természetességen”.

Az organikus gazdálkodás nem feltétlenül környezetbarátabb, és sok területen a hagyományos gazdálkodásnak lehetnek előnyei.

Mítosz: A természetes kozmetikumok használata nem jár kémiai anyagokkal

Sokan hiszik, hogy a természetes kozmetikumok használata mindig kémiai anyagok mellőzésével jár. Valójában azonban sok természetes összetevő is kémiai reakciók során keletkezik, és a természetes kozmetikumok is tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek a bőrre kémiai hatást gyakorolnak.

Például a növényi olajok, illóolajok vagy más természetes kivonatok használata során gyakran alkalmaznak különféle eljárásokat, amelyek során kémiai anyagok is beépülhetnek a termékbe. Emellett, ha a természetes összetevőket nem megfelelően használják, akár irritációt vagy allergiás reakciókat is okozhatnak.

Mítosz: Az „öko” vagy „fenntartható” címke mindig garancia a környezetbarát termékre

A „fenntartható” vagy „öko” címkék sokszor vonzóak a vásárlók számára, de nem mindig jelentik azt, hogy a termék valóban környezetbarát. A címkézés nem mindig követel meg alapos ellenőrzést vagy bizonyítékot, és a gyártók néha félrevezető információkat is adhatnak meg a termékeikről.

Egy termék ökológiai lábnyoma sokkal összetettebb, mint amit a címke sugall, hiszen figyelembe kell venni a gyártási folyamatokat, a szállítást, a csomagolást és a végső felhasználást is. Így fontos, hogy a vásárlók alaposan tájékozódjanak a termékekről és azok valódi környezeti hatásairól, nem csupán a címkék alapján hozzanak döntéseket.

Íme néhány kérdéses természetes alapanyag:

Palmaolaj

• A pálmaolajat számos bio kozmetikai termékben használják, azonban a fenntarthatatlan termesztése miatt élőhelyek tűnhetnek el, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és a biodiverzitás csökkenéséhez. A pálmaolaj lebomlása lassú folyamat, és ez a folyamat környezeti szennyeződéseket is okozhat.

Bentonit Agyag

• A bentonit agyag természetes alapú összetevő, amelyet gyakran használnak kozmetikai termékekben, például arcpakolásokban és tisztítószerekben. Bár önmagában nem káros, ha a terméket nem megfelelően kezelik, a használat után visszakerülhet a vízforrásokba, ahol más anyagokkal reakcióba lépve káros vegyületeket hozhat létre. A bentonit nem bomlik le, és ha potenciálisan mérgező anyagokkal keveredik, káros hatással lehet a vízi élővilágra.

Tengeri algák (Seaweeds)

• A tengeri algák gyakran előfordulnak bio kozmetikumokban, de a túlhalászat és a nem fenntartható betakarítás káros hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra. Bár a tengeri algák lebomlása viszonylag gyorsan megtörténik, a fenntarthatatlan gyűjtés következményei súlyosak lehetnek.

Illóolajok

• Az illóolajok természetes anyagok, de bizonyos fajtáik, mint a teafaolaj és az eukaliptuszolaj, lebomlásuk során irritáló vagy mérgező vegyületeket bocsáthatnak ki. Ha ezeket túlzott mennyiségben alkalmazzák vagy nem megfelelően tárolják, a bomlás során potenciálisan káros anyagok keletkezhetnek. A lebomlás során keletkező vegyületek toxicitása különféle hatásokat gyakorolhat a vízi élővilágra és az emberekre is.

A szabályozási változások szükségessége

A jelenlegi szabályozási keretek, mint az ISO 16128, nem helyezik elég erősen előtérbe a biológiai lebonthatóságot. A szakértők szerint fontos lenne, hogy a szabályozás ne csak az összetevők természetes eredetét, hanem azok környezetre gyakorolt hosszú távú hatását is figyelembe vegye. Azok a cégek, amelyek már most biológiailag lebontható összetevőket használnak, nemcsak a fenntarthatóság terén érnek el előrelépést, de jelentős marketingelőnyre is szert tehetnek a környezettudatos fogyasztók körében.

A fogyasztók növekvő tudatossága

Egyre több fogyasztó választ olyan termékeket, amelyek nemcsak hatékonyak, hanem a környezetre is kevésbé károsak. A fiatalabb generációk különösen előnyben részesítik a fenntartható és biológiailag lebontható összetevőket tartalmazó termékeket. Az iparágnak lépést kell tartania ezzel az igénnyel, és egyre több figyelmet kell fordítania a termékek teljes életciklusára, beleértve azok lebomlását is.

A jövő

Ahhoz, hogy a szépségipar valóban fenntarthatóvá váljon, nem elég csupán a természetes összetevők használata. A biológiai lebonthatóság beépítése a termékfejlesztésbe és a szabályozási keretekbe elengedhetetlen lépés a környezeti lábnyom csökkentése érdekében. Azok a cégek, amelyek proaktívan alkalmazzák ezeket az elveket, nemcsak a szabályozási változások előtt járnak majd, hanem hozzájárulnak a globális fenntarthatósági célok eléréséhez is.

Az ISO 16128 szabvány tehát egy jó kezdet, de a szépségipar fejlődése és a fogyasztói igények növekedése megköveteli a biológiai lebonthatóság hangsúlyosabb kezelését.